A Magyar Máltai Szeretetszolgálat Esterházy Miklós Tecnikum, Szakképző Iskola és Kollégium rövid története
Szakképzésünk az 1884/85-ös tanévben indult meg, a jelenlegi Zrínyi Ilona Általános Iskola épületében. A tanítási órák heti 6 órában és csak délután folytak. Tolna megye legkisebb iskolája voltunk, ahol 72 tanuló tanult 20 szakmában. Az 1930-as években a községi ipari fiú és leányiskola létszáma már elérte a 134 főt.
A II. világháború idején az iparostanuló képzés szünetelt, a diákok Kaposváron tanultak. 1946-tól újra megindult a szakképzés és 1947. szeptember 1-től nőiszabó, férfiszabó, fodrász, cipész, húsipari szakmák, kőműves, villanyszerelő, géplakatos szakmában tanulhattak a diákok. A tanulók száma 10-120 fő között lehetett. Hetente két napot jártak iskolába, a többi napokon mesterük irányítása mellett dolgoztak. Az iskolának egy kinevezett tanára volt, Bárdos Kálmán, aki a vasas szakmai tárgyakat tanította. A tantestület többi tagja óraadóként dolgozott.
1950-ben már új helyen, a Bezerédj utcai Általános irányú Iparostanuló Iskolában folyt a képzés.
1952-ben Dombóváron megszűnt a képzés, de 1954. szeptember 14-én újra megszervezték: a Könnyűipari Minisztérium Szekszárd Megyei ipari iskolája mellett fiókiskolaként működött.
Az iskola a MTH 516 sz. Helyi Ipari Iskola nevez kapta. Ekkor 8 szakmában 26 diák tanult, 22 fiú és 4 leány. Gyakorlati képzésben a KTSZ-nél 22 tanuló, a magániparban 4 tanuló részesült.
1956-ban az iskola MüM 516 sz. Helyi Ipari Iskola nevet vette fel.
1964-ben az iskola új helyre, a Zrínyi Ilona Általános Iskola Hunyadi téri épületébe költözött. Ekkor már 15 osztályban, 30 szakmában folyt a tanítás, a tanuló létszám elérte a 430 főt.
1967. október 1-én az iskola önállóvá vált. Ebben a tanévben 15 osztályban 37 szakmát oktattak a 447 tanulónak. Az oktatás 2+4-es rendszerben történt I. és II. évfolyamokban (2 nap elméleti oktatás, 4 nap gyakorlati munka), illetve 1+5-ös rendszerben a harmadéves, végzős tanulókkal. Az önálló iskola első igazgatója Bacsó Miklós volt. Vezetésével 10 főhivatású tanár és 8 óraadó végezte az oktatást. Az első helyben megtartott szakmunkásvizsgára 1968-ban került sor, amikor 19 szakmából 193 fő tett vizsgát.
Az 1969/70-es tanévben az iskola egy új, önálló épületbe költözött. Ebben a tanévben kezdődött a „B” tagozatos emelt szintű képzés. Ezt egy osztályban, a diesel-mozdony lakatos szakmában vezették be. A 3+3-as rendszerű képzés 1974-től vált egységessé.
Intézményünk 1970-től Udvari Vince nevét viselte 1990-ig. A képzés gyakorlati oktatását a viszonylag jól felszerelt üzemi és szövetkezeti tanműhelyek, a Láng Gépgyár forgácsoló műhelye, valamint a MÁV tanműhelye biztosította.
1974-ben elkészült az iskola udvarán az aszfaltborítások sportpálya, ahol a testnevelési órák megtartására is lehetőség nyílt.
1987-ben megkezdődtek az iskola bővítési munkái és a 12 fős kollégium építése.
1986-ban beindult az első szakközépiskolai osztály, mezőgazdasági gépszerelő szakmában 26 fővel. A képzés gyakorlati helyét a Dalmandi Mezőgazdasági Kombinát és a Bikali Állami Gazdaság üzemi tanműhelye biztosította. Az 1991/92-es tanévtől bövült a szakközépiskolai képzés a betűszedő és a magasnyomó gépmester szakokkal.
1991-ben az Ipartestületek Országos Szövetségének segítségével két szakmában (autószerelő és szobafestő) beindult az IPOSZ oktatási forma, amely a női ruhakészítő szakmával bővült. A képzési forma lényege az volt, hogy az első két évben a közismereti tárgyak oktatása volt túlsúlyban.
A tanműhely ünnepélyes átadására 1992. október 22-én került sor. Mintegy 250 tanuló gyakorlati oktatására nyílt lehetőség.
Az 1993/94-es tanévtől elkezdődött a szakmunkások szakközépiskolájának kétéves intenzív nappali tagozatának képzése 72 fővel.
1994. január 28-án Németország magyarországi nagykövete IPOSZ Oktatási Központot adott át az iskolának, melyhez a Német Szövetségi Kormány 30 millió Ft értékű eszközzel és felszereléssel járult hozzá. Így sikerült létrehozni egy nagyon modern gépjármű technikai és fűtéstechnikai műhelyt.
Az 1995/96-os tanévben a Világbanki modell szerinti szakközépiskola kezdte meg a működését elektrotechnika szakon. A következő évben a humán szak követte, majd a vendéglátó és idegenforgalmi, valamint a ruhaipari szak.
1996. augusztus 19-én került átadásra a 2200 m2-es alapterületű tornacsarnok, amely biztosítja a tanulók magas szintű sportolási lehetőségeit.
1998-ban megkezdődött a felsőfokú szakképzés az iskolában. Először az elektrotechnikai technikus, majd a számítástechnikai programozó, ezt követően 2000/2001-es tanévtől a szociális gondozó és szervező szakon.
A NAT megváltoztatta a szakképzés teljes menetét és rendszerét. Az 1998/99-es tanévtől bevezetésre került az iskolában a 9-10. osztályban a pályaorientációs képzés, amelyre az OKJ-s szakképzés épült.
Az 1999/2000-es tanévben a tanulólétszám elérte az 1125 főt. Dombóváron kívül közel 140 településről jártak hozzánk diákok.
Iskolánk mára a város legnagyobb középiskolája, amely megyei szinten is jelentős. Nemcsak nagyságával, hanem a szakmák széleskörű választékával is kitűnik a megyei oktatás sorából. Az iskola saját kollégiummal, tanműhellyel, tornacsarnokkal és tanétteremmel rendelkezik.
2001. év január 12. óta működik a tanétterem, ahol a szakács- és a pincértanulók gyakorlati oktatáson vesznek részt. A tanétterem egyben önálló vendéglátó ipari egységként is működik, és részt vesz a lakossági szolgáltatásokban is.
A tanműhelyben szerkezetlakatos, hegesztő, autószerelő, mezőgazdasági gépész, kőműves, szobafestő és mázoló (tapétázó), varrómunkás, nőiruha-készítő, villanyszerelő szakmák oktatása folyik. A tanműhely diákjai a gyakorlati oktatáson kívül részt vesznek az intézmény felújítási munkáiban és egyéb, a szakmájukhoz kapcsolódó megrendeléseket is elvégeznek. A tanműhely biztosítja a technikus tanulók gyakorlati képzését is.
Intézményünk dinamikusan fejlődik, és arra törekszünk, hogy a minőségi és mennyiségi változások előre mutatóak legyenek.